Rólam foto                     


Úgy hallgasd meg, hogy
így emlékezhessen rá:

"jót beszélgettünk". 
                     (Fodor Ákos)






Bemutatkozás

Pánczél Erzsébet vagyok, családi mediátor, coach, szociális munkás. Gyerekkorom óta mindig az emberi kapcsolatok ragadták meg az érdeklődésemet, ez vezetett a pályaválasztásomban is. 2008-ban Szociális munkásként végeztem az ELTE Társadalomtudományi karán. A gyermekvédelem területén helyezkedtem el, ahol rengeteg tapasztalatot szereztem a krízisbe kerülő családokkal kapcsolatban. Szerettem volna többet segíteni, és nem csupán a legkevésbé rossz megoldások kialakításában közreműködni. Ontológiai alapú coachingot, és mediációt tanultam, majd Nagy Zsóka érzelmi központú családi mediációs módszerét is elsajátítottam. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által nyilvántartott mediátorként dolgozom.


Rólam mondták

Fiatalként léptem bele a kapcsolatba, amelyből házasság és gyermek is született. De sajnos ez a házasság nem bírta tovább. Zsóka rengeteget segített ennek a harcnak minden szakaszában. Az elején, amikor még próbáltuk megmenteni. Ekkor ő képes volt teljesen kívülállóként lehetőségeket, útvonalakat mutatni, és minden eshetőségre. Sajnos a házasságunkat megmenteni nem sikerült, de mindig az adott helyzetben segít, jelenleg a kisfiammal kapcsolatban. Általa nem a múltat siratom, hanem az adott helyzetet élem meg, amiben ő hatalmas erőt ad. Köszönet érte!
(Szilvia)

Zsókában talán azt szeretem legjobban, hogy olyan könnyű megnyílni neki. Zárkózottságom ellenére ez valahogy sosem jelentett problémát, ha vele beszélgettem. Ez nagy kincs, kevés olyan ember van, akiben annyira meg tudok bízni, mint benne. Sokat köszönhetek neki, rengeteget segített!

(Kriszta)

Egy hosszú ideje húzódó anyós-meny konfliktusba csöppentem. Az elkeseredett meny last-minute tanácsadást kért, hogy az egy hetes látogatásra érkező anyósával elviselhetővé tegye az előttük álló, végtelennek tűnő napokat. Amíg csak önmagáról volt szó, csendben fortyogott, de már édesanya! A gyermeke érdekében szükségesnek látta, hogy segítséget kérjen (a nagyszülők felülbírálják a szülők nevelési elveit, gondozási módszereit, látványosan eltérnek azoktól az unokával töltött idő alatt). A látogatás után a következő sorokat fogalmazta meg:

Anyós-front: A kedd este rendben volt, a szerdai nap nem, de nem adtam senki tudtára, ez csak fokozódott csütörtökön. Akkor, szerencsére, a nap nagy részét melóban töltöttem, pénteken is oda menekültem. Úton hazafelé viszont Zsóka szavainak hatására helyrebillent bennem a tűröm és a mondom aránya, átláttam, hogy mi melyik oldalra megy. Mire hazaértem, készültem megint a háborúra (leginkább magammal), de Zsóka szavai megtalálták anyósék tudatalattiját és szépen belebúgták magukat a fejükbe. Kérés nélkül úgy történnek azóta a dolgok a kislányommal kapcsolatban, ahogy szeretném, ahogy ő megszokta. Remélem, ez így is marad!
Nagyon hálás vagyok Zsókának, hogy ennyire kitartóan hitt a sikerben, hogy ennyi időt rám szánt, hogy ennyire a szívén viselte az események alakulását! Remélem, hogy egyszer majd én is tudok neki annyit adni, ami ekkora minőségi ugrást okoz az életében! Köszönök minden szót, minden percet, minden energiát! Zsóka, azt hiszem, valami nagyot már tettél, büszke lehetsz, hogy már biztosan nem múlsz el nyomtalanul!

(Anett)

Zsóka egy nagyon közvetlen és pozitív személyiség, aki akármilyen (élet)helyzetben tud olyat mondani, amitől az ember újra fel tud állni és tud a jövőbe nézni, miközben az önbizalma is helyreáll. Zseniális, ahogy bánik az emberekkel, és ahogy mindenkihez megtalálja az utat. Az ember egy-kettőre a bizalmába fogadja. Egy ilyen ember szerintem a mai világban nagy kincs. Én nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy találkoztam Vele.

(Judit)

Zsókát több éve ismerem. Ha röviden kellene jellemeznem, azt tudnám mondani, hogy Zsóka a mindig pozitív, lelkesítő, praktikus tanácsokkal ellátó. Nagyon energikus, és a gyereknevelési módszerei is nagyon hatásosak. Ha biztatásra van szükségem, tanácsra, vagy jó szóra, akkor tudom hová forduljak.
(Andrea)

 

 
 

"Nem ismerek reménykeltőbb érzést, mint az ember kétségbevonhatatlan képességét, hogy tudatos erőfeszítéssel felemelje saját életét." (Henry David Thoreau)

 
 
?>